A könyvtáramnak van egy igen terjedelmes könyv gyűjteménye, amelybe a Veszprémről szóló, az elmúlt tizenöt évben kiadott köteteket tettem félre. Készülve a 2006. évi Gizella napokra, elővettem a korábbi években megjelent műsorfüzeteket, amelyek mindegyikében mindig volt valami kisebb várostörténeti összeállítás is. Nem is ezt néztem át először, hanem megszámoltam a teljes sorozatot (remélem nem én vagyok az egyetlen, aki vigyáz ezekre a füzetekre) s láttam: eddig tizennégy jelent meg belőlük!
Akárhogy is van, immáron elérkeztünk a 15. Gizella napi eseménysorozathoz!
Annak idején, amikor megindítottuk ez az új típusú művészeti fesztivált, csak reménykedni tudtunk benne, hogy hagyománnyá válik. Én személyesen kimondottan ezért kardoskodtam mellette, biztattam a szervezőket, akkor is, amikor nem úgy sikerült minden, ahogyan elképzelték, mert kezdettől fogva tudtam, hogy egy város jelene nem fogható össze a közös történelmi múlt felmutatható és vállalható értékei nélkül. Ezekről az értékekről pedig újra és újra beszélni kell, emlékezni és emlékeztetni kell rájuk. Hogy a most élők tudják, milyen örökségre kell vigyázniuk, és hogyan kell azt tovább építve ráhagyományozni a következő nemzedékekre.
Nekünk szerencsénk volt, hiszen Veszprém valóban egyidős a nemzeti történelmünkkel. Itt valóban tetten érhető az országépítés példátlan nagy elszántsága, egy új európai nemzet kialakításának cselekvés sora. Szerencsénk volt, mert Gizella királyné személyében olyan történelmi személyiség példázatát örököltük, akinek erkölcsisége, hite, nemzet szeretete évszázadokon át megmaradt az utódok emlékezetében s mára számunkra az egyik meghatározó európai kötődés lehetőségét jelenthette.
Igen, ez a város mindig nyitott és befogadó szellemmel közeledett mindazon egyetemes érékekhez, amelyek ezt a közösséget gyarapítani, fejleszteni, a fejlődés új és új irányaiba akarták állítani. S mellettük a mindig jelenlévő veszprémi polgár teljes szívvel és erővel vállalt feladatot a nemzetre mért kihívásokból, mert tudta csak egy közösen épített, erős nagy haza védheti meg a „kis hazát,” szűkebb otthonát.
Ez a mentalitás fogta össze a várost az elmúlt másfél évtizedben is, amikor az önkormányzatiság jogrendjét felvállalva, tudtunk élni a lehetőségeinkkel. A város új fejlődési pályára állt, még ha olykor s nem is ritkán, a szembeszéllel is meg kellett küzdeni. (De hát ugye, mi ehhez hozzá vagyunk szokva, hiszen ahogyan mondják, itt Veszprémben mindig, fuj a szél…) Felismertük európai kapcsolataink lehetőségét és hatását, ezért új alapokra helyeztük a testvérvárosi kapcsolatokat. Olyan városokkal léptünk baráti közösségre, akiktől nagyon sokat kaptunk, s akik ugyanilyen intenzitással voltak nyitottak arra, hogy milyen értékekektt hoztunk mi az Unió új közösségébe, amely számukra is élet gazdagító lehet.
És a Gizella napokon mindmáig ez az egyik legfontosabb attrakció. A város megmutatja: milyen tehetséges emberek otthona lett. Nézzünk szét, tizenöt év alatt milyen minőséget értek el kórusaink, néptánc együtteseink, zenekaraink, ifjú és felnőtt együtteseink. Mit tudnak iskoláink, hány és hány tehetséges diák rajzott ki a hazai és külföldi egyetemekre, hogyan tudták megőrizni s bővíteni a híres veszprémi kegyesrendi gimnázium örökségét s hogyan léptünk tovább soha nem látott mértékben egy nagy, európai minőségű egyetem fejlesztésében. És sorolhatjuk tovább a példákat egészen a legfrissebbig: a veszprémi ünnepi játékok sikeréig, nemzetközi hatásáig.
Számbavehetném persze mindazt a gazdasági hátteret is, amely ennek a kimagasló művészi, alkotó teljesítménynek lehetőséget biztosított. De ezt talán nem is kell részleteznem, ennek a közös emberi gyarapító tevékenységnek valamennyien részesei, résztvevői vagyunk.
Üdvözlöm hát a tizenötödik veszprémi Gizella napi fesztivál minden szereplőjét és nézőjét!. Isten hozta a királynék városába minden szívesen látott helybeli s távolról érkezett vendégünket. Érezzék jól magukat ezen a néhány napon, s jöjjenek vissza: a veszprémi nyár csodálatos eseményekkel vár mindenkit. Ne felejtsék: Veszprém várának s így városának mindig nyitva a kapuja, as kulcsát évszázadokkal ezelőtt a Balatonba dobtuk!
Dióssy László
Veszprém megyei jogú város polgármestere
